vers

Egy szép piros "rózsa hevert lenn a porban, Mellette férfiak és nők haladtak el sorban, Mindenki ráfigyelt, mindenki megnézte, Olyanok is voltak kik felvették kézbe. De el egy se vitte, mind eldobta újra, Így került a rózsa ismét a porba s az útra. E méltatlan bánás a szívemig hatott. S míg csak fel nem vettem, nyugodni nem hagyott. De biz "én" is dobtam mert nem volt már szára, Így a szép rózsafej, szemétnek lett szánva. Míg tűnődtem sorsán, meglepetés történt: Kivétel törte át a szokást, a törvényt. Egy féllábú lányka, mankójára dőlve, Reszkető kezével nyúlt érte a földre.. Magával is vitte s oly boldogan nézte, TALÁN SZENVEDNI IS KÉSZ LETT VOLNA ÉRTE"!!! Pedig "Ő" is tudta: mért került utcára? Hogy már megvan tépve, hogy már nincsen szára. De érezte, mintha sorsuk közös lenne?? "ÉS ÍGY ÖNMAGÁT BECSÜLTE MEG BENNE.Ugye milyen szép